Turi és a Szabolcsi Népfőiskola


Margócsy József:

TURI ÉS A SZABOLCSI NÉPFŐISKOLA

A népfőiskolai mozgalom a mi megyénkbe Sárospatakról „érkezett”. Ott 1936 óta szerveztek ilyen tanfolyamokat, s az egész mozgalom lelke Szabó Zoltán, aki már régebben bevonta az elő¬adók közé a paszabi Turi Sándort. Ő szívesen sietett az ügy szolgálatára, egykori pataki diáksága kötelezte is erre. Ő hozta el Nyíregyházára aztán Szabó Zoltánt 1939. december 16-án, hogy a Bessenyei kör egyik irodalmi délutánján a sza¬bolcsiak is részletesebb ismertetést kapjanak erről a mozga¬lomról.

Vezetett ide azonban egy másik út is. Az evangélikus parasztfiatalokat 1938-ban a nagytar¬csai lelkész, Szenczy-Sztehlo Gábor hívta népfőiskolára. Ez a mozgalom is megerősödött, önál¬lósodott, és Tessedik Sámuel nevét tűzte zászlajára. 1940-től már tagozata is indult Oros¬házán, Csepregi Béla szervezésében.

Turi Sándor hozta a pataki gyakorlatot; ezt összekapcsolták az evangélikus egyház taní-tóinak, lelkészeinek nagytarcsai tapasztalatával: így Nyíregyházán is a siker reményében kezd-hettek a munkához.

Figyelembe veendő tény, hogy 1939 februárjától 1941 áprili¬sáig Teleki Pál a miniszterelnök, s ebben az időben fokozódott a figyelem a falu és a parasztság iránt, a szervezettebb nem¬zet¬nevelés, az elmélyültebb nemzeti önismeret terjesztése, propagálása érdekében. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy az első szabolcsi népfőiskola felülről erősen pártfogolt, közigazgatási szervezésben indult el, evangélikus egyházi társadalmi segítséggel.

A hivatalos elnevezés szerint „szabolcsvármegyei” jelzővel induló népfőiskolai tanfolyam 1940. február 19-27-e között összesen 46 gazdaifjúnak tart foglalkozásokat. (A következő években is 30-40 között mozog a létszám.) A Luther utcán az egyik éppen üres evangélikus paplakban kapnak szállást, a Kossuth Gimnázium ad az előadásokhoz termet. Ennek az első tanfolyamnak Turi Sándor a „hangadója”: ő tartja a bevezető előadást a fiatalok ideérkezése napján. „A változó falu” címen beszél: részletesen ismerteti a földművelő parasztság hagyo-mányos magatartását, sok szempontból szerencsés „állandóságát” és változatlanságát. Részle-tesebben elemzi azonban a változás, változtatás kényszerét, szükségességét – a termelésben épp úgy, mint az életmódban, hiszen ezt elengedhetetlenné teszi a megváltozott világ.

Másik előadását „A népművészet és a házi ipar” címmel tartja: beszámol eredményes motí-vumgyűjtő útjairól, amelyeket leányaival a környék falvaiban járt végig, s amelyek eredmé-nyeképpen megindították családi körben azt a kicsiny szövőműhelyt, amely az egyébként is kendertermelő Paszabon népszerűségre, követésre számíthatott. (Manapság már tudvalevő, hogy miként terjed el a jó példa: 1945 után majd egyre erősödő ipari vállalkozássá terebé-lyesedett, s jelentős nemzetközi el ismeréssel, üzleti sikerekkel folytathatják és végzik ma is ezt a munkát.)

Turi minden szabadidejét itt töltötte a tanfolyamon: részt vett a „Szebbjövő falva” mega¬la-kításában is. Ennek az eszméje is a patakiaktól vették át, ahol ezzel egy régi, másfél évszázados kollégiumi hagyományukat újították fel. A XVIII. század végén ugyanis a diákok – Pánczél vármegye néven – a valóságos megyei közigazgatásnak megfelelő megbízásokat osztottak szét maguk között, választás útján. Diákok kerültek a főispán, az alispán, a jegyző, az ülnökök, a szolgabírák “szerepébe”, és megtanult jogi előírások szerint „gyakorolták” a megyei közi¬gazgatás, a törvényhatósági ülések funkcióit, eljárásait: így készültek jövendő élethivatásukra. – Ennek a hajdani modellnek korszerű, „falusiasított” megvalósítása a Szebbjövö falva. Ve¬zetőségét a népfőiskola tagjai maguk választották, s így a tanfolyam ideje alatt „hivatalban állt” ennek a „gyakorló” fa¬lunak a bírája, jegyzője, pénztárosa, ellenőre – és így to¬vább: mindenféle funkcionáriusa, szinten a gyakorlati életre való felkészítés jegyében.

A tanfolyam záróünnepe a vármegyeháza nagytermében folyt le, példátlanul ünnepélyes keretek között. A főispán, az evan¬gélikus és görög-katolikus püspök, a tankerületi főigazgató ült az elsősorban kulturális-népművelési vezető funkcionáriusok ka¬réjában; többen fel is szólaltak az emléklapok kiosztása al¬kalmából.

A helybeli Bessenyei Kör, amelynek több vezetőségi tagja előadója az első tanfolyamnak, 1940 tavaszán társasággá ala¬kult át. Az új név felvételével egy időben megalakította a Táj- és Népkutató Szakosztályt, s ennek elnöke a megyei főlevéltáros, Vácz Elemér lett, a titkári te¬en-dőket pedig Salzmann György látta el. Ezzel párhuzamosan alakult meg a témákhoz szoro-sabban kapcsolódó „Szabolcs vármegyei Népfőiskolai Munka¬közösség” is. Ennek vezetősé-gében megyeszékhelyi tisztviselők, tanárok kaptak helyet; az egyetlen nem helybeli az akkor már igazgató-tanító Turi Sándor, Paszabról. Aki alighanem felis¬merte a bizottság túlságosan városi voltát, ezért meghívta községébe a volt és leendő népfőiskola vezérkarát, hogy köze-lebbről ismerkedjenek meg egy szabolcsi falu életével. Három, teljes oldalas hírlapi beszá-molóból ismerhetjük meg ennek a július végi „tapasztalatszerzésnek” a lefolyását, jelentősé¬gét. A vendégek a kisvonattal érkeztek reggel, s azonnal vé¬gigjárták az iskoláig vezető úton a közbeeső portákat. Váloga¬tás nélkül, ahogy sorban következtek: így kevesebb „szép”, mó¬dos házat, udvart láttak, inkább megismerhették az akkor 1340 lakosú Paszab szegényeit, a porták lakóinak súlyos gondokkal terhelt életét. Így aztán földházakat is láthattak: olyan kunyhókat, amelyeknek egyik fele domboldalba, földhányásba nyúlik. Manapság ilyet már csak a sóstói múzeumfaluban láthatnak az érdeklődők.

A látogatók megnézték Turi iskoláját is: ez a kéttantermes iskola akkoriban valóságos mú-zeum. Az üveges szekrényekben, körben a polcokon a Turi vezette ásatások régészeti lelete magyarázó cédulákkal; mindenütt szemléltető falitáblák magyaráznak természeti jelenségeket, tanulnivaló anyagrészeket.

Az ismerkedő faluszemlét előadások követték. Turi most már adatokkal is szolgált „az aranylábú kis Paszab” történetéhez. Ismertette a Bessenyeiek szerepét, s beszámolt a népmű-velés, az iskolai munka hétköznapjairól. Részletező előadásából kitűnt egész nevelői felfogása: nem a katekizáló, vizsgára-látványosságra előkészítő magoltató módszer híve. Gyakorlata sze-rint le kell hajolni a gyerekhez, s fel kell emelni a tervezett szintre. Elsősorban kell megérteni az összefüggéseket, megvilágítani az ok és okozat szerves egységét, hogy így majd lépésről-lépésre tovább lehessen gondolni és értelmesen tanulni. Ugyanezt igyekezett a népfőiskolán is megvalósítani. „Éhes a falu lelke” - csendül ki itt is, máskor is, minden előadásából, tanítási órájából. A délelőtt és a délután is tartó tanácskozásnak ez az egyetlen olyan alkalma, amelyik a valóságos faluval foglalkozott; a többi vagy szervezeti, vagy messzi-perspektivikus tervekkel, feladatokkal foglalkozott, s különösen a parasztság ideológiai megnyerésének szükségességét fejtegette változatos összefüggésekben.

„A Besseneyi Társaság második Népfőiskolai Tanfolyama 1941. január 10-tól február 4-ig tartott. Valószínűleg ebbe az időszakban készült az itt látható fénykép is. Ezen: a sapkás-ka-lapos résztvevők mellett néhány vendég fiatalember is látható, az első sorban pedig a veze-tőség tagjai. Jobbról-balra: Kiss Zoltán, Nagyvátty József, Turi Sándor, Vácz Elemér, Kiss János, Salzmann György. Vácz Elemér a népfőiskolák felelős vezetője, Turi Sándor bácsi a tanfolyam „mindenese”, a „lelkek ébren tartója”; a Kiss-fivérek evangélikus elemi iskolai taní-tók, a tan¬folyam „szeniorai”, a két fiatal joghallgató a szabadmüvelési tanács díjtalan gyakornokai, af¬féle jurátusi beosztásban segítenek a szervezés, lebonyolítás minden fázisában. (Vajon, nem ismer-e magára valaki, valamely hajdani résztvevő, aki most visszaemlékezne, elmondhatná, le¬írhatná hajdani élményeit, benyomásait?)

A harmadik tanfolyam már a háborús idők nehézségei közepett került lebonyolításra 1942. január 8-31-én; a negyedik pedig a következő, 1943. évben, szintén januárban és három hétig tar¬tott. Ekkor a népfőiskolások Paszabra is elutaztak, hogy kö¬zelebbről ismerhessék meg Sándor bácsi „faluvezetői” gyakorla¬tát. Erről emlékülésünk más referátumában bővebben is hallha¬tunk. Megjegyzendő, hogy az 1940. év nyarához hasonlóan a nép¬főiskola vezetői 1943 augusztusában is elmentek Paszabra. Turi Sándor bevezető előadása után részletes terveket készítettek a továbbiakra. A szép elgondolások azonban a háborús helyzet ne¬hezebbé válása folytán nem valósulhattak meg. Fontos továbbá az is, hogy a nyíregyházi evangélikus egyház leány népfőiskolát is szervezett Turóczy Zoltán püspök és Weiszer Gyula leánygim¬názium igazgató vezetésével. 1942 és 1943 januárjában volt két tanfolyam: ezeknek egyik legnépsze-rűbb előadója – szinte ter¬mészetesen – szintén Turi Sándor.

Végül még arról néhány szót, hogy miért is volt olyan népszerű Turi Sándor, miért hallgatták oly nagy figyelemmel, ma¬radandó, jóérzésű okulással. Mindenkivel meg tudta magát ér¬tetni: előadásaiban, alkalmi beszélgetésben mindig egyszerűen, világosan, közérthetően beszélt. (E¬zért is tartotta szinte el¬lenségnek a nagyképű, követhetetlen-zavaros beszédű kiszolgá¬ló, a falu¬ba leérkező jövő-menő embereket.) Nem népiesedett, nem úgy vállalta magáénak a falusi élet¬formát, hogy speciális tájszavakkal, netán zaftos kifejezések közbeszúrásával „közvetlen¬ke¬dett” volna. Viszont szívesen világította meg hosszabb kifejtendő mondanivalóját valamilyen odaillő példá¬zattal, közmondással, anekdotával, találó képes szójátékkal.

Így tette kedélyesebbé a beszélgetést, könnyebben felfoghatóvá az éppenséggel nehezebb, elvontabb témát – vagy valamilyen nemszeretem aktualitásról terelte el a figyelmet – főleg az ötvenes években.  Szívesen alkalmazta a népköltészeti hármasságot, akárcsak Jókai is a regény-fűszerként használt anekdotázása közben. Hadd idézzek ilyeneket egy 30-as évekbeli újság-cikkből, amelyben az újságíró kérdéseire válaszolt Sándor bácsi a pataki népfőiskola élete kap-csán.

A falusi ember szerint három dologtól őrizzen az Isten: a szűk lábbelitől, a rossz beretvától és az asszony vagyonától.

Három bolond ember van a világon: a kéményseprő, mert ő ott is vakar, ahol nem viszket; a kőmíves, aki gondosan élesíti a kalapácsát és utána kőbe veri; a halász, aki a háló vizes kö¬telét húzza-vonja, s közben mégis köpi a markát. – Így, kikü¬lönítve „csak” mosolyoghattak a hall-gatók Sándor bácsi „beté¬tein”, de a folyamatos beszéd során megvolt ezeknek a maguk szer-ke¬zeti szerepe. Egyszerre világosabb lett az egész, vagy segített a keservesebb téma elviselhetőbb értelmezésében.

Az egyik helyi népfőiskoláról szóló híradás mellett néhány – forrás megjelölése nélküli – gondolat olvasható. Ismerve Turi Sándor bácsi gondolkodását, stílusát, rá szavazhatunk a szer-zőséget illetően. „A népfőiskola nem tudást akar adni, hanem tudásvágyat igyekszik ébreszteni. Megtanít arra, hogy tudjuk megbecsülni nemzeti, ősi értékeinket, tanuljunk meg élni – ön¬magunkért is; tudjunk hinni saját erőnkben –, és fejlesszük tovább szellemi kincseinket, amelyeket senki sem vehet el tő¬lünk, és csak akkor veszíthetjük el, ha önként lemondunk ró¬la.”  (Szabolcsi Szemle, 1941.57.)

(Pedagógiai Műhely, Nyíregyháza, 1991. november)


max maillots max maillot air jordan pas cher air jordan pas cher air jordan pas cher air jordan pas cher air jordan pas cher golden goose outlet golden goose outlet golden goose outlet golden goose outlet golden goose outlet golden goose outlet pandora pas cher pandora pas cher pandora pas cher pandora pas cher pandora pas cher pandora pas cher pandora outlet pandora outlet pandora outlet pandora outlet pandora outlet pandora outlet woolrich outlet